2012. április 12., csütörtök

6.rész - Kínos pillanatok...

Sziasztok. :)
Sajnálom,hogy ilyen későn hoztam nektek csak az új részt,de eléggé elfoglalt voltam és gépnél sem voltam egy ideig.
Végre sikerült gép közelbe kerülnöm és,mikor megláttam,hogy két díjat is kaptam nagyon megörültem.:)
Köszönöm szépen az előző részhez kapott komikat,amiből a chates véleményekkel együtt összesen 8 volt ! Nagyon-nagyon köszönöm ^^
Nos nem is húzom tovább. Ehhez a részhez is szeretnék hasonló mennyiségű komit kapni,de ha több lesz,akkor csak még jobban örülni fogok !
A másik a kommentekben olvastam,hogy elvileg már kiderült,hogy ki az unokatestvére. Ezt nem tudom melyik részben és miképpen derült ki,de ebben a részben már benne lesz :)
Remélem tetszeni fog. Jó olvasást :)
Vaffi.


Hajnali ötkor,mikor már a nap is felébredt,végre sikerült álomra hajtani a fejem.. Nem tudom mi lehetett az oka a tegnapi álmatlanságomnak. Eddig még sosem voltak alvás zavaraim. A madarak csicsergése ébresztett fel mély álmomból. Az órára tekintettem,ami két órát mutatott. Jól elaludtam,de még így sem pihentem ki magam teljesen. Lefelé a lépcső minden fokán ásítottam legalább egyszer, ha nem többször. Bementek a konyhába,ahol már terített asztal várt. Leültem a hozzám legközelebb lévő székre,majd falatozni kezdtem. Éreztem,ahogy a szemeim egyre lejjebb csukódnak,majd a végén minden elsötétült.
- Alis kincsem ébredj fel.- hallottam fél álomból ismerős női hangokat.- Te jó ég Claire hozz valami rongyot kérlek.- a hangos kiabálásra sikerült felébrednem. Körülöttem anyám csodálkozó tekintetét és egy fényképezőgép mögé bújó fiút véltem felfedezni.
- Liam James Payne.- kiáltottam rá.- Ha ezt a képet bárkinek is megmered mutatni vagy netalán az interneten akadok rá valahol. Neked annyi.- fenyegettem meg és,hogy még hihetőbb legyen hangomat komolyra változtattam. Eközben az arcomon lévő rántottát és majonézt próbáltam eltüntetni.
- Ez lesz az új twitter képem.- nevetett fel miközben a rólam készült fáradt és kaja maradékos képet tanulmányozta.
- Azonnal add ide azt a gépet.- felpattantam a helyemről és Liam után szaladtam,aki minden erejével a gépet próbálta védeni,hogy még véletlenül se tudjam letörölni. A hatodik körnél az asztal körül minden álmosságom elszállt. Mikor kiértünk a nappaliba és Liam a kanapé közelében volt,rávetettem magam,így mindketten ráborultunk,de még ekkor sem adtam fel. Az a kép nem kerülhet nyilvánosság elé.
- Jó,jó kitörlöm csak szállj le rólam.- kérlelt összekulcsolt kezekkel,de nem hittem neki. Tudtam,hogy úgysem teszi meg. Még tíz percig könyörögtem neki,hogy adja ide és hagy töröljem ki,de nem akarta oda adni. A végén már nem bírtam és inkább leszálltam róla.
- Nekem is van ám pár képem rólad.- kacsintottam rá,majd felszaladtam a lépcsőn. Hallottam a lépteit,ahogy utánam szalad. A szobámba siettem,hogy bezárjam az ajtót,de mikor becsuktam volna lábával megakadályozta. Miután nem küzdöttem tovább ellene,mert végre be is mertem,hogy nincs esélyem a győzelemre. Levetettem magam az ágyra és magamra húztam a takarót.
- Azonnal kelj fel.- parancsolt rám,majd lerántotta rólam a takarót.- Megígérted,hogy eljössz a mai koncertünkre és ezt megjegyeztem ám.- mikor ezt kimondta egy hatalmasat fújtam. Egész végig reméltem,hogy elfelejtette,amit mondtam,mert este rájöttem,hogy nem mehetek. Harry miatt. Száz százalék,hogy összefutok vele. Tudom,hogy nem kerülhetem el a találkozást,de legalább,akkor kettesben lett volna. Most már nincs mit tenni. Megígértem és az ígéret szép szó,ha meg tartják úgy jó.- És gondoltam előtte eljöhetsz velem vásárolni.
- De mi van ha?- kérdeztem tőle,de úgy látszik olvas a gondolataimban,mert mielőtt befejeztem volna válaszolt rá.
- Nyugi csak a divat házba megyünk.- legyintett le.- Öltözz fel gyorsan,addig lent megvárlak.- majd kiment a szobámból,így magamra maradtam. Fejemre húztam a párnát,hogy tompítsa a belőlem kitörő sikítást zaját. Ez többé kevésbé sikerült is. Feltápászkodtam az ágyon,majd lezuhanyoztam. Hajamat kiengedtem,hogy szabadon lógjon a vállamon. Felvettem egy farmer rövidnadrágot egy fekete pólóval,amire egy piros-fekete kockás inget húztam. Letipegtem a lépcsőn,ahol Liam már várt rám. Bólintottam,hogy indulhatunk,majd az előszobába mentünk,ahol felhúztam a fehér converse cipőmet.
Kiérve az ajtón tipikus nyári forróság érintette a bőrömet,amit az enyhe szél fúvás hűsített egy kicsit. Mivel nincs messze a divatház,így gyalog indultunk el,amit lehet,hogy nem kellett volna.
Még az út felénél sem jártunk,amikor Liamet kiszúrta egy csapat őrült rajongó. Fejvesztve és sikítva rohantak oda hozzánk. A futás már meg sem fordult a fejünkben. Liam szépen sorban mindenkinek adott autogramot és mindenkivel készített legalább egy közös fotót. Mikor elfogytak tovább indultunk. Az út hátralévő részét a fanatikus rajongók kifigurázásával töltöttük. Igaz nem valami szép dolog,mert ha ők nem lennének,akkor a One Direction sem érne semmit,de néhányuk már tényleg túlzásba viszi a rajongást.
Kinyitva az ajtót rengeteg kedves mosoly és ember fogad. A divat bemutató óta mindenki úgy kezel,mint egy hőst,aki megmentette az akkori showt. Nem mondom,hogy nem élvezem,de kicsit kezd fura lenni. Egyből a tervező szoba felé veszem az irányt,míg Liam inkább az üzletben nézelődik. Szokásosan köszönök mindenkinek és végig nézem min dolgoznak éppen. Lehet,hogy egy nap,majd én is itt dolgozom és szeretném tudni,hogy működnek itt a dolgok. Miután eleget láttam visszamentem a vásárolgató Liamhez. Nem gondoltam volna,hogy fiú létére ennyit vásárol,de vagy tíz szatyor a kezében volt. Mikor hazaértünk kiderült,hogy a tíz szatyorból hat ruhadarabot nekem szánt...

***
A hatalmas tömeg miatt az előrébb jutásra semmi esély nem volt. Már kézen fogva tolakodtam a mögöttem jövő Sheryvel,aki láthatólag élvezte,hogy ezen a koncerten lehet. A nagy zsivaj miatt a telefonomat sem tudtam használni és azt hittem,hogy a végére még meg is süketülök. Egyszerűen annyira elvetemülten próbált mindenki a sor elejére jutni,hogy csoda,hogy nem sérült meg senki. Legalább is eddig még nem. A biztonsági őrök segítségével sikerült a backstage-be jutnunk,de nekik is ötször el kellett magyaráznom,hogy ki vagyok,de még ekkor sem hitték el. Szerencsénkre az ír srác pont arra járt,így bevitt minket. Az én reakcióm teljesen átlagos volt,mikor megláttam,de Sheryről ez már nem mondható el. Mikor meglátta alig kapott levegőt,elkezdett sírni és az ájulás határán volt. Nem értem mire ez a nagy felhajtás,hiszen már annyiszor hangoztattam,hogy ők is ugyan olyan emberek,mint mi csak éppen tehetségesek. Sajnos Liammel nem tudtam beszélni,de Niall jelezte neki,hogy itt vagyok. Szerencsére találtunk egy olyan helyet,ahol kilátás pont esik rájuk. Miután kimentek a színpadra még nagyobb hangzavar volt. Mindenki sikítgatott és a legtöbbje sírni kezdett,de volt olyan is,aki nyugodtan állt a telefonjával a kezében és várta,hogy elkezdjék a dalt.
Magam sem hittem el,de tetszett,amit csináltak. Tetszett az oda adásuk,a kitartásuk,minden,sőt még a zenéjük is tetszett. A végén azt vettem észre magamon,hogy együtt énekelem velük a refrént,amit megjegyeztem. El sem hiszem,hogy talán már én is a rajongójukká váltam. A koncert után az öltözőjükbe mentünk,hogy gratulálhassunk nekik.
- Szuperek voltatok. Bánom,hogy eddig egy koncertre sem kísértelek el.- magyaráztam Liamnek,akinek nagyon tetszett,hogy végre én is elismerem,sőt boldog volt emiatt. Épp szólásra nyitottam volna újra a számat,amikor betoppant még a maradék négy srác.
- Ti ismeritek egymást?- kérdezte meglepődve Harry. Úristen ebbe bele sem gondoltam. Zavaromba nem tudtam mit feleljek neki.- Sophia? Minden rendben?- kérdezett újra. Nevem hallatán Liam elnevette magát,mire beleütöttem az oldalába egyet,de úgy,hogy ezt ők ne vegyék észre.
- Ö..én...csak. - dadogtam neki.- Nem...én...csak.- vakartam meg idegesen a tarkóm. Mit mondjak neki?
- Igen egyszer találkoztunk már és gondoltam meghívom.- mentett ki a helyzetből Liam. Harry csak megrántotta a vállát és közelebb jött,hogy üdvözöljön.
- Örülök,hogy eljöttél Sophia.- ölelt át. Az egész helyzet szörnyen kínos volt,hogy Liam,Niall és én mind jól tudtok az igazságot,míg a többiek mind Harry egyik ismerőseként,Sophiaként ismertek....

" A legjobb 1D fanfiction díj. 2012 "



Úristen. El sem hiszem,hogy megkaptam a 3. díjamat !!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm SecretGirls-nek !! :)

Szabályok:

- Tedd ki a blogodra a képet!
- Említsd meg, annak a személynek a nevét, aki olyan jófej volt, hogy megajándékozott ezzel*-*!
- Küld tovább min. 3, csakis 1D-s blognak!
- Írj magadról és a 1D-ről pár dolgot/pl.:hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kedvence(i)d, és miért...ilyenek/:)
- Akiknek te adod ezt a díjat hagyj megjegyzést a blogukon, hogy lássák mi is vár rájuk!!!:D

Nos hát én már az X-factor óta rajongói vagyok a srácoknak. Elsőre Louis tűnt a legszimpatikusabbnak a bandából,de ekkor még nem ismertem őket igazán. Aztán,mikor megjelent az első videóklippük a What Makes You Beautiful azonnal beleszerettem Harry hangjába ! Egyre többet kezdtem el hallgatni a zenéjüket és egyre jobban megszerettem őket. Egyébként a bandából az összes tagot imádom. Lehet őrültség,de már nem tudom elképzelni az életem nélkülük. Lehet,hogy nem ismerem őket személyesen,de már nem bírom ki egy nap,hogy ne hallgassam meg legalább egy számukat. :)

Akiknek küldeném:

-------------



Megkaptam a 4.díjam is !!
Köszönöm szépen Missme-nek !! :) Nagyon-nagyon örülök neki !!

Szabályok:

1. Tedd ki a képet a blogodra!
2. Köszönd meg annak akitől kaptad!
3. Írj 6 dolgot magadról!
4. Küldd tovább 5 írónak linkel együtt!
5. Hagyj megjegyzést a blogukon!

6 dolog rólam:

- Imádom a hangszereket és ezekből is a zongora szerelmese vagyok ♥
- Nem tudnám elképzelni az életem a tánc nélkül. A tánc az egyik módja az önkifejezésemnek.
- Nyolc évesen jártam először Londonban és már ekkor tudtam,hogy egyszer fontos ország lesz a számomra,mivel pár év múlva ki is költöztünk ide :)
- Szerencsére már többször is volt alkalmam találkozni az 1D-vel,de sajnos még csak autogramot tudtam szerezni. Persze már ez is valami,de küzdök egy közös képért is :D
- Legnagyobb álmom,hogy egyszer majd engem is elismerjenek valamiben. Még nem tudom,hogy melyik szakmával szeretnék tovább foglalkozni,de a zene,a tánc és az írás mindig is az életem része lesz ^^
- A blogot a barátnőm biztatására kezdtem el ezt a blogot :)

Akiknek küldeném: