Hát meghoztam nektek az 5.részt.
Boldog vagyok,mert ez az egy hét alatt 2 díjat is kaptam és a látogatóim száma meghaladja a 2000-et !!
Nagyon szépen köszönöm ^^
Remélem tetszeni fog az új rész. Jó olvasást :)
Ideges voltam és feszült. A tömeget vizslattam,hogy nincs-e a közelben. Reménykedtem,hogy nem lát meg. Reménykedtem,hogy nem veszi észre,hogy becsaptam. Ha kiderülne,hogy hazudtam neki ráadásul kétszer is. Nem,nyugi Alis. Elment. Már nincs itt nem vehet észre. Próbáltam nyugtatgatni magam,de nem igazán ment.
Körmeimet az asztalon kopogtattam és néha rágni kezdtem őket. Idegesen fújtam egyet és arcomat tenyerembe fektettem.
- Alissya minden rendben?- kérdezte a felem szemben ülő szőke srác,amire csak bólogattam.- Mert nem úgy látszik.- fejemet felemeltem és ismét az ajtó fele néztem várva,hogy esetleg nem lép e be.- Keresel valakit?- csak megráztam a fejem.- Hát oké..- körülbelül egy két perces néma csend állt be.- Figyelj ha már itt vagyunk az étteremben rendelhetnénk valamit,mert szörnyen éhes vagyok.- ismét nem válaszoltam csak bólintottam egyet. Niall leintette a pincért,aki pár percen belül ott is termett.
- Jó napot. Hozhatok valamit?- mondta a szokásos szöveget,miközben előkészítette a tollát.- Alis? - furcsán nézett hol rám ,hol pedig Niall,majd csak megrántotta a vállát. Felvette a rendelést és el is ment leadni.
- Te ismered őt? - kérdezte zavartan Niall. Nem igazán értettem mit mond. Csak az ajtóban őrködő Sheryt néztem.- Alis itt vagy?- legyintette meg a kezét az arcom előtt.
- Ne haragudj.- feleltem neki miután magamhoz tértem.- Persze ismerem. Apám egyik munkatársának a fia.
- Értem,de még egyszer megkérdezem minden rendben? Idegesnek tűnsz. - majd kezeimet elvette a szám elől jelezve,hogy ne rágjam a körmeimet,mert még baj is lehet belőle.- Figyelj tudom,hogy még nem ismersz igazán,de nekem mindent elmondhatsz.- csak egy mosolyt küldtem felé. Kedves gesztus tőle,hogy meghallgatna. Éppen kezdtem volna mondandómba,amikor a pincér megérkezett a rendelésünkkel.
- Kaja.- kiáltott fel Niall,amikor meglátta a tálcán sorakozó ételeket.- Jajj ne haragudj mondjad csak,de először azzal kezd,hogy miért tartod titokban,hogy Liammel rokonok vagytok.
- Ez bonyolult.- kezdtem mondandómba.- vagyis csak...én nem szeretnék a címlapokra kerülni. Nem szeretném,hogy a média játék tárgyává tegyen.-erre felhúzta a szemöldökét. Gondolom nem értette az előbbi kijelentésemet.- A lényeg nem akarok híres lenni.- bólintott egyet,hogy megértette.
- És miért vagy ilyen ideges?- láttam rajta,hogy ez a téma jobban érdekelte.
- Nézd párszor már volt alkalmam találkozni Harryvel.-tartottam egy kis szünetet.- Pontosabban mindig csak összeütköztünk és az előbb is találkoztunk a hotelben.- ismét megálltam pár percre,hogy összeszedjem a gondolataimat.- Tulajdonképpen azt hiszi,hogy a nevem Sophia.- nevettem egyet.- és beszélgetni akart velem egy kicsit,de azt mondtam,hogy egy röpke percre ugrottam be,mert utána mennem kell dolgozni.- ismét felhúzta a szemöldökét.- Igen ő is kíváncsi volt,hogy mi a munkám és mivel múltkor látott a kifutón.- körbenéztem,hogy nincs e a közelben.- azt hiszi,hogy modell vagyok.
- Elég jó a kaja Párizsban.- mondta elégedett vigyorral az arcán.- De azért hiányzik a Nando's.
- Hallottad egyáltalán,amit mondtam?- kérdeztem tőle,mire csak bólintott és tovább majszolta a desszertjét.
- Alissya gyere gyorsan!!- lépett mellénk Shery.- Harry most jött le a lépcsőn és az étterembe tart.- karomnál fogva elrángatott és kiszaladtunk az étteremből. Útközben még visszanéztem Niallre,aki nem értette,hogy mi történt.- Majd még beszélünk.-kiabáltam neki,mire csak intett.- Shery a másik irányba.- átvettem a vezetést és a hátsó kijáratot kerestem,de hiába,ugyanis ez csak a konyhában volt. Nem volt más választás így hát elbújtunk egy asztal mögé,ami a legtávolabb állt tőlük.
- Szólhattál volna előbb.- suttogtam oda idegesen barátnőmnek.
- Ugye tudod,hogy mennyire nincs ínyemre,hogy két popsztár elől bujkáljak,akiket csak úgy mellékesen imádok és csak azért nem rohanok oda,mert megígérted,hogy te majd szerzel nekem autogramot?- magyarázott miközben mutató ujját felemelte és az arcom előtt körözött vele.
- Jó igazad van. Sajnálom.- hajtottam le szomorúan a fejem.
- Semmi baj,de az ígéreted még behajtom.- mondta,mire mindketten felnevettünk,de rögtön a szánkhoz is kaptunk. Szerencsénkre nem voltak olyan sokan az étteremben,de az a pár ember kicsit sem nézhetett minket idiótának,hogy egy asztal mögött nevetgélünk.
***
A napozóágyon fekve hagytam,hogy bőröm sötétebb árnyalatot vegyen fel. A napszemüveget a fejemre tettem a fülhallgatót,pedig a fülelme dugtam. Különös módon most a One Direction egyik számát hallgattam. Egyik számukat sem hallottam még,de ez nem is annyira rossz. A címét nem tudom csak sejtelmem van,hogy mi lehet az,ugyanis a refrénben egész végig ezt éneklik: I should, I should oh, I should have kissed you, I should, I should oh, I should have kissed you. Szóval valami ilyesmi címe lehet. Teljesen elmerültem a zene tanulmányozásában. Megpróbáltam kitalálni,hogy ki melyik részt énekelheti. A végén sikertelenül jártam. Egyedül az unokatestvérem hangját ismertem fel,de a többiről halvány fogalmam sincs. Inkább úgy döntöttem ezt most feladom. Szememet arra nyitottam ki,hogy vízcseppek tömege érinti a testemet. Felültem az ágyon és a szemüveget az asztalra tettem.
- Tudod,hogy betörésért fel is jelenthetnélek?- ölbe tettem a kezem és a medencében lévő fiú válaszát vártam.
- Állok elébe.-azzal kimászott a medencéből és felém közeledett. Úgy tett,mintha csak egy törölközőért jönne,de én nem így éreztem és jól gondoltam. A közelembe érve egy gyors mozdulattal felkapott és a medence felé vette az irányt. Olyan gyorsan történt minden,hogy időm se volt reagálni.
- Ezt még nagyon csúnyán visszakapod.- vágtam neki oda miközben kimásztam a vízből.
- Tudod Harry beszélt nekem egy bizonyos lányról.- mondta,majd levágódott az egyik ágyra.- Aki teljesen véletlenül úgy néz ki,mint te és a neve Sophia.-nevetett fel,mire az én arcom teljesen pírba borult.
- Hát...ö...-vakartam meg a tarkóm.- Kiderült,hogy van egy ikrem.- mire mindketten felnevettünk.
- Niall mindent elmondott.-világosított fel.
- Akkor már mindent tudsz.-rántottam meg a vállam és lefeküdtem egy másik ágyra.
- Csak nem értelek.- felült az ágyon úgy,hogy velem szemben lehessen.- Miért hazudtál neki?- nem válaszoltam neki semmit csak lehajtottam a fejem.
- Tudod néha van egy olyan érzésem...-áll meg egy percre.- Hogy nem is tudom,mintha te szégyellném engem.- szemeim kikerekedtek.
- Azt hittem ezt már megbeszéltük.- ültem le mellé az ágyra.- Tudod,hogy nem szeretném úgy végezni,mint a mama.- válaszoltam neki könnyes szemekkel.
- Tudom..sajnálom. Igazad van..egy barom vagyok.- ölelt át a bocsánatomért esedezve. Igazából nem lepődöm meg,hogy még mindig ezen rágódik. Soha senki nem értett meg eddig engem. Nem értik,hogy miért tartom titokban ezt a dolgot és talán soha nem is fogják.
- Semmi baj...tényleg.- viszonoztam ölelését.- Ha képes voltál miattam eljönni Párizsba,akkor megbocsátok.-nevettem el a végét.
- Hát nem teljesen miattad.-húzódott el tőlem,mire felhúztam a szemöldököm.
- Talán van valami más is?- kérdőn meredtem rá,mire elnevette magát.
- Holnap lenne egy koncertünk.- ekkor már megértettem mit szeretne.
- Ez egy kivételes alkalom és ezért még sokkal jössz majd nekem.- vágtam közbe mielőtt befejezné mondatát.- De igen elmegyek.
- Szóval a válaszod igen? Ez furcsa.- ölelt át ismét.- De ugye miattam jössz és nem Harry miatt?- nevetett fel,mire megütöttem a vállát és a medencébe ugrottam.
***
Egész este csak forgolódok. Valamiért nem jön álom a szememre. Először a kényelmetlen párnába fogtam,amit vagy hússzor meg is igazítottam,majd a túlságosan fojtó melegre,de ezután már nem találtam semmilyen indokot,hogy miért nem tudok aludni. Lerúgtam magamról a takarót és felültem az ágyon. Felálltam és az erkély ajtóhoz léptem. Kinyitottam majd kiléptem. Az éjszakát fényesen megvilágította a telihold. Visszasétáltam a szobába és újra megpróbáltam álomra hajtani a fejem,de nem sikerült. Végül elővettem a laptopomat és felléptem egy ismert közösségi oldalra. Mivel nem tudtam mit csinálni megnéztem az egyik fiú profilját. A keresőbe beírtam a Harry Styles nevet és vagy ezerötszáz embert kiadott,de az egyiknél pipa volt,ami azt jelezte,hogy eredeti profil. Rákattintottam és tweetjét látván elmosolyodtam.
@Harry_Styles: Kedves Sophia ! Nagyon örültem a találkozásnak és remélem még lesz alkalmunk találkozni,mert lenne valami,amit visszaszeretnék adni neked. :)
Már nyomtam volna rá a követés nevű opcióra,amikor eszembe jutott,hogy nem tehetem,mert lehet,hogy észrevenne és akkor megtudná az igazat. Nem azt nem szeretném. Nem szeretnék vele újra találkozni vele,pedig nagyon valószínű,mivel van nála valami,ami az enyém. A kíváncsiságom nem hagyott nyugodni és egész este azon töprengtem,hogy vajon mi lehet nála,mit szeretni visszaadni nekem. Mivel már hajnali négy is elmúlt már nem hívhattam fel az unokatestvérem,de úgy döntöttem,hogy reggel az első dolgom lesz.
Lekuporodtam az ágy mellé,felhajtottam az ágyruhát és kihúztam a rejtek dobozom. Egyből az aljára nyúltam,ahol a naplóm helyezkedett el és e pár sort véstem bele:
Az élet néha nagyon furcsa. Egész életemben próbáltam elkerülni a találkozást. Most pedig bele kell nyugodnom,hogy nem menekülhetek előle....~
