9.rész - Vadonatúj érzés

Sziasztok!
Jó pár hónap kihagyás után megint itt vagyok! Meghoztam nektek a 9.részt.
Nagyon szégyenlem magam, amiért magyarázat nélkül csak így eltűntem egy időre, de ez kellett ahhoz, hogy egy kicsit összeszedjem magam. Még egyszer sajnálom! Kissé rövidre is sikeredett, de így is sietnem kellett, mert már megint kicsúsztam az időből, de ígérem hamarosan tényleg összeszedem magam.
Nem is húznám itt feleslegesen az időt, jó olvasást kívánok!
Vaffi.

Érezted már magad kívülállónak a világban? Hogy veled nem törődik senki, hogy téged senki sem szeret? Én folyton folyvást ezt érzem tizenhét év óta. Úgy érzem, mindenki elhanyagol engem, senkinek nem számítok igazán. Még a szüleimnek sem. Mindkettő éli az életét anélkül, hogy néha rám is gondolnának, mintha én csak úgy, nem is tudom, csak úgy lennék és kész. Igaz, már hozzá szoktam ehhez az életformához, hogy egyedül csak magamra számíthatok. Ezért is furcsa érzés az, hogy ennyire szeretne a közelembe férkőzni. Ennyire szeretne megismerni engem és esetleg szeretné, ha több lenne ő számomra, mint egy barát. Ez a sok figyelmesség, amit rám fordít új nekem. Nem tudom, mégis miként kezeljem ezt.

- Egy séta. Csak egy séta. Szedd össze magad Alissya. Ő Harry Styles. Ennek az egésznek úgy is csak rossz vége lenne. - mondogattam magamnak a tükörbe nézve, miután elzártam a csapot. Megigazítottam a frizurámat, ami után a ruhám következett, majd kiléptem a nyilvános toalettből. Végig tekintettem a rengeteg ember között, majd mikor megpillantottam őt, azonnal intettem neki, hogy ő is észrevegyen engem.
- Jobban vagy már? - kérdezte, miután közelebb ért hozzám, mire csak egy aprót bólintottam, jelezve, hogy minden rendben van, pedig közel sem.- Akkor menjünk. - mosolyodott el, majd kezét kinyújtotta, előre engedve engem. Elindultam a torony egyik lába felé, mire jelzett, hogy más irányba megyünk. Egy olyan helyre vitt, ahol egyetlen egy ember sem tartózkodott, amit először nem értettem, aztán rájöttem az okára.
- Nem is tudtam, hogy ilyen hely is van. - osztottam meg vele felfedezésemet, mire a válasz csak egy aprócska mosoly volt a szája szélén.
- Nem fázol? - kérdezte amint felértünk a torony tetejére, mire alig láthatóan megráztam a fejemet. - Ugye nem félsz a magasban? - érdeklődött, mire ismét csak egy fejrázás volt a válaszom.
Annyira kényelmetlen volt számomra ez az egész helyzet. Azok után, hogy én olyan csúnyán bántam vele, ő mégis úgy viselkedett, mintha meg sem történt volna. Tényleg törődött velem, ami számomra igen furcsa volt, de ha belegondolok ez nem is olyan rossz dolog. Talán, talán adhatnék neki egy esélyt. Egy olyan esélyt, amit nem csak kényszerből teszek. Nem, Alissya nem!
- Figyelsz te rám? - szólalt meg, mikor percek után nem kapott választ tőlem mondandójára.
- Ne haragudj. - szabadkoztam kissé elpirulva. - Ez a látvány. - folytattam. - Egyszerűen gyönyörű. - mosolyodtam el, mire az ő reakciója is hasonló volt. Ekkor láttam a szemében valami igazán különlegeset. Magam sem tudtam, hogy mi volt az, de tetszett, megfogott.
- Tudod még mi gyönyörű? - kérdezte pár perc néma csend után, mire értetlenül tekintettem rá. - Te. - felelte nemes egyszerűséggel, mire fülig elpirultam. Most először hittem el, hogy tényleg igazat mond. Volt valami a hangjában, ami azt sugallta, hogy komolyan gondolja, amit mondott.
- Köszönöm. - mondtam neki, mire újra elmosolyodott, majd kezeit összekulcsolta enyéimmel...

~ * ~

- Áááá. - sikított fel Shery, miután elmeséltem neki a történteket. Szája fülig ért a mosolytól, nem bírtam elereszteni a párnát a kezéből, mert félt, hogy hangját az egész utca meghallja. - És akkor most te és Harry? - kérdezte, de azonnal közbe vágtam.
- Nem! - szóltam oda hozzá kissé keményebben a kelleténél, mire összerezzent ijedtségében. - Képtelenség. - folytattam nem törődve azzal, hogy milyen hangnemben beszéltem vele. - Annak szörnyű vége lenne. - utaltam nagymamámra, mire egyből vette az adást. - Egyébként is Harry, az Harry. - ültem le mellé az ágyba. - Liam megmondta, hogy milyen és csak bántana. - próbáltam meggyőzni inkább már saját magamat.
- És ha Liam rosszul tudja? - törte meg a gondolatmenetemet, majd egy ördögi vigyor bújt meg szája sarkában.
- Ajh Shery, fogalmam sincs, hogy mi legyen. - vallottam be neki az őszintét, majd arcomat a párnába temettem, amit nem rég rakott le a kezéből.