4.rész - See you again...

Sziasztok :)
Meghoztam a frisst. Remélem tetszeni fog :)
Köszönöm szépen azoknak,akik az előző fejezetekhez írtak komit tényleg nagyon boldog vagyok,mikor olvasom őket.
Látom,hogy a rendszeres olvasók száma is növekszik,aminek szintén nagyon örülök.
Akik rányomnak a " Tetszik " gombra nekik is nagyon köszönöm
Még csak két hetes az oldal,de máris átléptük az 1000-es nézettséget. Nagyon boldog vagyok!! :)
Na nem is húzom tovább jó olvasást :)

- Várj még a nevedet sem tudom.
Kiabált utánam egy hang,de nem álltam meg. Lépteket hallottam,amik felém közeledtek. Hátra néztem,majd egy árnyék rajzolódott ki. Göndör fürtjeiről már felismertem. Tovább meneteltem előre,de ő gyorsabb volt nálam. Gyorsabbra vettem a tempót,de ő is. Mikor már tudtam,hogy nincs esélyem elbújtam egy ajtó mögé.
- Hová tűnhetett?- hallottam hangjait,amik megálltak az ajtónál.
- Hé haver hova mész?- szólalt meg az unokatestvérem is. A füleimet szorosan az ajtóra tapasztottam. Nem akartam hallgatózni,de kíváncsi voltam,hogy elárulja- e a "titkom". Még pár percig eltartott,míg ő is ideért.
- Ki volt ez a lány?- mikor ezt kérdezte megkönnyebbülten fújtam egyet,de túlságosan is hangos volt.
- Te is hallottad?- ugyan nem láttam,de hallottam,hogy fordult egyet és körbe nézett.
- Miről beszélsz?- tudtam jól,hogy az unokatestvérem tud a jelenlétemről,ugyanis a hangja egy fokkal magasabb volt,ami ilyenkor már megszokottá vált nálam,ugyanis nagyon rosszul tud hazudni.
- Lényegtelen.- neki dőlt az ajtónak és egy kulcsot dobálgatott a kezében.- Ez a lány. Annyira különlegesnek tűnik.- felhúztam a szemöldököm. Különleges lennék Harry Styles számára? Vagy csak annak tűnők?
- És hogy hívják? - köszörülte meg a torkát az unokatestvérem és pár fokkal mélyebbre vette a hangját.
- Fogalmam sincs,de gyere keressük meg a többieket.
Megkönnyebbültem,hogy el tudtam kerülni a leleplezést. Homlokomat az ajtónak döntöttem,majd a telefonom után nyúltam. Bepötyögtem a számot és tárcsáztam,de nem vette fel,így hát csak ezt az üzenetet írtam: Köszönöm. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Ijedtemben hátrafordultam és a szőke zabamániás ír sráccal találtam szembe magam.
- Te ki elől bujkálsz? - érdeklődött és kezeit zsebre vágta.
- Jézusom,de megijedtem.- a szívemhez kaptam mielőtt folytattam volna.- Kérlek ne áruld el senkinek,hogy itt voltam.- csak bólintott egyet.
- Egy feltétellel...- ugyanazzal a reakcióval bólintottam egyet és vártam,hogy folytassa. - Áruld el kérlek,hogy mi folyik itt,mert én már teljesen összezavarodtam.
- Ne haragudj,de ez most nem éppen alkalmas időpont,de ígérem mindent elmondok.- a kilincshez nyúltam,hogy kinyissam,de elkapta a karomat.
- Akkor legalább a telefonszámod add meg,hogy szavadon foghassalak.- mosolygott miután elengedte a karomat. Gyorsan lediktáltam a számot és kiléptem az ajtón,de előbb körbenéztem,hogy tiszta-e a terep és nem találkozom-e út közben össze újra Harryvel. Szerencsére e nélkül elhagyhattam a tánciskolát.
Kiérve a hidegebb folyosóról jól eső meleg szellő érintette a bőrömet. Imádkoztam,hogy a biztonsági őrrel se találjam szembe magam,ami már nem volt annyira sikeres hadművelet,ugyanis pont akkor sétálgatott mögöttem. Gyors léptekkel haladtam előre,amikor valaki ismét megszólított.
- Várj. Kérlek. Várj egy pillanatot.- hátra néztem és csak egy fanatikus rajongó próbált a közelembe jutni.- Ne haragudj,de láttam,hogy a tánciskolából jössz ki és azt akarom megkérdezni,hogy...
- Nem,nem találkoztam a One Directionnal.- mondtam neki,majd hátat fordítottam és tovább folytattam utamat.
Most a szokottnál is melegebb volt az idő. Már a kis nyári egybe részes szoknyámat is alig tudtam elviselni magamon. Alig vártam,hogy hazaérjek és belevessem magamat a medencébe. Furcsa,hogy egyes embereket lefáraszt a tánc ,nekem pedig csak még nagyobb energiát ad. Útközben megálltam egy fagyizónál,hogy egy kicsit lehűtsem magam. Az előttem álló kislány éppen valamiért nagyon könyörgött az édesanyjának. Mikor meghallottam a beszélgetés témáját elmosolyodtam. Hihetetlen,hogy mi mindenre képesek a gyerekek csak,hogy láthassák a kedvencüket. Mindenfélét ígérgetnek csak,hogy szerezzenek egy koncert jegyet és miután ez megtörténik szinte megfeledkeznek az ígéreteikről.
- Hahó.- ébresztett fel gondolataimból a fagyi árus.
- Ő...bocsánat.- néztem a zavartan magam elé.- Két gombóc csokoládét kérek.- odaadta a fagyit én pedig átnyújtottam neki a pénzt és gyors léptekkel hazaindultam.

Egész úton a tánciskolában történtekre gondoltam. Miért jöttem zavarba Harrytől? Egy csomószor láttam már,de sosem gondoltam volna,hogy egyszer így zavarba hoz. Mikor beléptem az ajtón megcsapott anyám parfümjének édes illata. Tehát végzett a munkával.

- Szia kincsem- jött oda és szorosan átölelt.- Menj fel az emeletre valaki már vár téged.- mutatott a lépcsőre én pedig felrohantam a szobámba.

- Shery !- ugrottam barátnőm nyakába.- Hát te hogy-hogy itt vagy?

- Hát miután megláttalak a tv-ben....- erre lesokkoltam. Benne voltam a tv-ben?- Nem akartam telefonon megkérdezni. - még mindig tátott szájjal meredtem rá.- Hahó. Alis itt vagy?- nevetett,majd meglegyintette a kezét arcom előtt.

- A tv-ben? Láttál a tv-ben? - el-el akadozva kérdeztem tőle.

- Igen. A divatbemutató miatt. Hogy vettek erre rá? Utálsz szerepelni,sőt utálod a médiát.- még mindig nem tértem magamhoz.

- Brr...hát nagyon nem akartam...de tudod ,hogy anyunak nem tudok nemet mondani.

Órákig beszélgettünk még Sheryvel. Elmesélte,hogy milyen volt ez a pár nap a nagyszüleinél,hogy a kisöccse eldugta a telefonját és ezért nem tudott hívni. Mikor rám került a sor izgultam,mert tudtam,hogy ha elmondom neki a mai napot nem bír ,majd magával,de végül megtettem. Igazam volt. Össze-vissza ugrándozott,hogy találkoztam a fiúkkal.

- Úha...és tényleg Harryn feküdtél?- kérdezte ,amikor már kicsit lehiggadt. Csak bólogattam.

- És mi volt utána?- elmeséltem neki a nap további részét.- Niall elkérte a számod?- kérdőn meredt rám és szemöldökét felhúzta.

- Hát igen,de csak azért ,mert érdekli,hogy miért titkolózom.

- Szerintem meg tetszel neki.- rántotta meg a vállát. Most én is felhúztam a szemöldököm.- Jó jó értem.

Egy fél óra múlva Shery az ágyon feküdt én pedig rajta ültem és párnával püföltem,ugyanis elkezdett cukkolni,hogy nekem tetszik Harry. Miután megígérte,hogy többet nem mond ilyet és,hogy csak viccelt végre leszálltam róla. A telefonom csörgésére lettem figyelmes. Elkezdtem kutatni a táskámban. Észrevettem,hogy valami hiányzik. A cipőm. Jézusom a teremben hagytam a balettcipőmet,hogy lehetek ekkora marha? Megkerestem gyorsan a telefonom és láttam,hogy egy ismeretlen szám hív.

- Halló?- szóltam bele a telefonba.

- Szia Alis. Niall vagyok.- Niall? Miért hív Niall?- Figyelj azt szeretném megkérdezni,hogy ő..nincs most semmi dolgom...és hogy ő... lenne kedved esetleg....ő valamit csinálni.- hangján hallottam,hogy zavarban van.

- Szívesen mennék,de itt a barátnőm...- mielőtt folytattam volna közbe vágott.

- Nyugodtan jöjjön ő is.- most már érezhető volt hangján,hogy megkönnyebbült.- Gyertek négyre a Hotel Paris-ba.

- Rendben.- majd miután elköszöntünk letettem a telefont. Ránéztem az órára és az 15:38-at mutatott.- Pattanj. Fél óránk van elkészülni.- a gardróbomhoz sétáltam.

- Mégis hova megyünk?- érdeklődött.

- Nem mondom el,mert akkor nem hagysz majd békén.- mondtam,majd a kezébe nyomtam egy ruhát.- Ezt vedd fel.

- Előbb áruld el,hogy hova megyünk.- ölbe tette kezeit. Megforgattam a szemem.

- Rendben. Niall hívott,hogy találkozzunk barátilag- nyomtam meg a barátilag szót- és négyre ott kell lennünk.-láttam az arcán,hogy nagyon izgatott lett és szemöldökét fel-le húzgálta,de nem szólalt meg. Követte az utasításomat és felvette a ruhát,amit adtam neki. Rajta egy narancssárga egybe részes szoknya volt,ami tökéletesen illet hosszú szőke hajához. Én pedig egy lila hasonló szoknyát viseltem egy övvel a derekamon. Hajamat kiengedtem,hogy szabadon lógjon vállamon.Az órára néztem,ami most már elhagyta a 4-es számot.

- Shery...elfogunk késni. Induljunk.- sietettem barátnőmet,pedig ő sokkal hamarabb kész lett,mint én. Írtam egy üzenetet Niallnek,hogy ne haragudjon ,hamarosan megérkezünk. Szóltam a sofőrnek,hogy vigyen el a hotelbe. Mivel nem lakunk messze tőle hamar odaértünk.

- Jó napot Simon.-üdvözöltem a recepcióst. Mióta anyu híres lett elég sok emberrel megismerkedtem.

- Neked is Sophia. Mi járatban vagy? - Ezt a nevet azért adta nekem,mert szerinte ez jobban illik hozzám. Csak ő egyedül szólít ezen a néven.

- Csak találkozom valakivel?- erre összeszűkítette szemeit.- Nem ,nem randi.- mire csak bólogatott.

Körbe néztem az épületben és rögtön kiszúrtam az étteremben várakozó szőke srácot. Elindultam abba az irányba,ahol őt megtaláltam. Hátra néztem,hogy intsek Sherynek,aki nagyon jól elbeszélgetett Simonnal. Figyelmetlenségem okán neki ütköztem valakinek.

- Jajj. Ne haragudjon.- szabadkoztam. Egy göndör barna hajú sráccal találtam magam szembe,aki napszemüveget viselt,mikor felismertem elmosolyodtam.

- Semmi baj. Már megszoktam,hogy mindig nekem jössz.-megrántotta a vállát.- Egyébként örülök,hogy találkoztunk,így legalább végre megtudom kérdezni a neved.- mosolygott. Éppen szólásra nyitottam volna szám,mikor Simon megszólalt.

- Sophia ide jönnél egy percre?

- Már is megyek.- elindultam,de Harry elkapta a karomat.

- Szóval Sophia a neved.-még mindig vigyorgott. Szólni akartam,hogy nem ez a nevem,de valami megakadályozott. Talán nem is annyira nagy baj,hogy azt hiszi,hogy ez a nevem....